bowen technika

Az érintés jelentősége a mozgásfejlődés és testtudat alakulásában

Az emberre jellemző, születés utáni természetes fejlődés a testi folyamatok birtokba vételén, akaratlagossá váló szabályozásán keresztül történik. A mozgás ezen belül kiemelt szerepet játszik, mert alapja és megnyilvánulási területe a tudatosodásnak és az interaktivitásnak. Az érzékszervi csatornák érése is kapcsolódik az emberre jellemző, akaratlagosan véghezvihető testhelyzetek és mozgássorok megjelenéséhez és kidolgozásához. Az első életévek folyamán a fejlődés és tudatosodás a mozgásfejlődésben a leglátványosabb.

A mozgás minden élettani terület alapvető megnyilvánulása, így az anyagcsere folyamatok, mint légzés és táplálkozás, valamint az alvás-ébrenlét ciklikusságának alakulásában is jelentősége van. Ezek csak részben válnak akaratlagosan szabályozhatóvá, azonban a teljes akarati kontroll alá kerülő nagy és finom mozgással együtt az irányított figyelem, később gondolkodás és beszéd alakulását hozzák. A testi folyamatokat illető tudatosság tehát az öntudatra ébredés, és a külvilágra való reagálás alapja.

Az öntudatra ébredés folyamatában saját magunk észlelésének egyik első momentuma testünk határolódása, testhatáraink megtapasztalása. Határoló bőrfelületünk ennek az érzékelésnek tapintással nyit utat, az érintés a mozgástól, mint alapvető élettani jelenségtől elválaszthatatlan. Az érintés a köztudatban a kézérintéshez kapcsolódik, pedig az egész bőrfelület érintkező felszín, a ruházat, a levegő mozgása, a hő és nyomásérzékelés, saját testfelszínek összeérése, mint spontán önérintés, mind érintéses információk. Sőt, a belsőnkben lévő folyadék áramlás, szilárdabb képletekhez való súrlódás, szerveink összeérése, nyomódása, belső forma és sűrűségváltása mind a mozgás és érintés elválaszthatatlanságát példázzák. Az érintések változásokat, elmozdulásokat hoznak létre, ezek pedig újabb érintkezéseket, testhatárunkon belül és kívül is, a spontán és akaratlagos mozgásaink folyamatában összefonódva.

A testünk belsejében zajló folyamatok természetesen kisebb részben válnak akaratlagosan irányíthatóvá, azonban ahogy a szándékolt mozgáson keresztül minden fejlődési terület egyre tudatosabban szabályozható, úgy az érintés is egyre irányítottabban, nagyobb ráhatással befolyásolhatja azokat. Közvetve tehát azokra a folyamatokra is hatással lehet a tudatosan tartalommal telített, célzott, vagyis irányított érintés, amelyek nem egészében akaratlagosan szabályozottak. A nagyobb részt akaratlagos irányítás alá eső folyamatokat pedig differenciálni, finomítani tudja.

Az érintés átszövi egész életünket, nagyrészt spontán, nem tervezetten használjuk, és tartalmától függetlenül nem is tulajdonítunk neki akkora jelentőséget, mint amekkora szerepe valójában van, főként a születésünk utáni korai időszakban, de az egész életünket átszövő változásunkban, egész élethosszig tartó tanulásunkban.

A fiziológiás emberi fejlődésmenet sokféleképpen, gazdag variabilitásban mehet végbe, hogy mennyire tekintjük befolyásolandónak, megtámogatandónak, vagy mennyire hagyjuk spontán történni , kultúrától, korszaktól, személyes és családi közegtől függhet.

Azonban a tudatos befolyásolás, bármilyen fejlesztő, oktató, vagy terápiás iskola/rezsim, ezen belül az irányított érintésre épülő módszerek akkor használnak a legtöbbet, ha követő tendenciát mutatnak, alkalmazkodnak az eset egyedi körülményeihez, figyelembe véve az alapvető általánosságokat. Ez a szemléleti alapvetést még abban az esetben is vallom, ha nagyon súlyos, és halmozottan terhelt helyzet áll fenn. A megfelelően használható tájékoztatás után a szakmai alapú, célzott befolyásolással kapcsolatban a döntéseket az érintetteknek kell meghozniuk. A születés utáni időszak eltéréseivel kapcsolatban a szülők és a családi közeg, amely a gyermek nevében mérlegel, ezzel azonban az ellátást kapó kliens sem csak a gyermek, hanem a szűkebb, vagy tágabb környezet.

A születés utáni fejlődés részterületeken zajló, nem lineáris egymásra hatása, és az érintettség többszintűsége miatt komplex helyzet állhat elő, amelyben több szakember saját részterületén való jártasságára, ugyanakkor az egész helyzet átlátására is szükség van: multidiszciplináris szemlélet szerint érdemes csapatban, team-ben dolgozni. Szintén kultúrától és korszaktól függ, hogy az éppen uralkodó segítségnyújtásra épülő szemléletek milyen szakmákkal és szakemberekkel együttműködve gondolják a legérvényesebbnek és leghatékonyabbnak team munkájukat. A fiziológiás fejlődésmenet, és az eltérések gazdag sokszínűsége megengedi, hogy a multidiszciplináris szemlélet is változó fókuszú, a tapasztalatokra építve állandóan újra mérlegelő legyen. Mozgásművészeti és testtudati terapeutaként intézményi profiltól és szakmai környezettől függően a legváltozatosabb összetételű, egyszerűbb, vagy bonyolultabb szerveződésű, kisebb nagyobb létszámú team-ekben volt szerencsém dolgozni, ahogy magánzóként az is előfordult, hogy csak a kliensen keresztül értesültem, hogy párhuzamban hogy dolgozunk együtt más szakemberekkel. Mindkét mód lehet hasznos és célravezető, azonban a tapasztalatok megosztása, a kicserélődés szakmák, szakemberek között lokálisan és globálisan is segít az újragondolásban, frissítésben, a segítségnyújtás egyre hatékonyabbá válhat.

A szakmává szerveződött, célzottan irányított érintéssel kapcsolatban nehéz dolga van a szakembernek, aki tapasztalatokat halmozott fel ezen a téren. Az esetekben tapasztalt változást, kisebb nagyobb eredményeket nagy kihívás akár viszonylagosan is objektívvá tenni és verbális formába önteni, mert a taktilitás a rezgésérzékeléssel karöltve a legősibb, az élmények nehezen választhatók el és hámozhatók ki a ráépülő magasabb szintű érzékek hozta élmények alól . Az érintéses élmények érzelmi megjelenítésben élhetők át, ezeket gondolati és verbális formába önteni szinte minden verbális nyelven csak bizonyos távolítással, és hasonlatok révén lehet. A megosztás, az ilyen élményekről való gondolkodás tehát csak akkor lehetséges, ha mindkét félnek vannak olyan élményei, amelyeket hasonlónak gondol. A sajátélményű megtapasztalás, annak feldolgozása és integrálása megfelelően strukturált szempontrendszer szerint tehát elengedhetetlennek tűnik, és mivel érintés és mozgás szervesen összetartozik, a testtudati munka alapvető. Pusztán elméleti szakma az érintéssel kapcsolatban nem ismert, értelmetlen is lenne, mert csak a gyakorlatban van szükség arra, hogy az érintés egyre pontosabb tartalmi megértésével és célzott irányításával egyre hatékonyabban tudjunk segíteni.

Az érintéssel apelláló különböző módszerek a testtudati megközelítés alapján dolgozzák ki struktúrájukat . Majdnem minden esetben mozgásművészek, táncosok voltak, akik szomatikus módszerben kezdték újrafogalmazni testi mozgásos tapasztalataikat, és/vagy olyan egészségügyben, oktatásban, szociális területen elhivatott szakemberek, akik maguk is gyakoroltak valamilyen mozgásos praxisban: jóga, gimnasztikai hagyományok, keleti harcművészetek, tradicionális táncok, táncművészet. Mivel a gyakorlatias megközelítés a megoszthatóságot, az elsajátítást és a felhasználást tekintve is alapvető, a struktúra felállítását nagyban befolyásolja az adott korszak, és a kultúra, melyben megszületik az igény a használható keretbe foglalásra.

Gyakorló tánc-és pantomim művészként, mozgásszínházban alkotva, az akrobatikában, a kortárs tánc különféle válfajaiban, mozgásszínházi és tánc improvizációban is elmélyülve a legkülönbözőbb megközelítések és módszerek gyakorlatait próbálhattam ki, amelyek főként- nonverbális műfajok lévén-az érintéssel is apelláltak: a masszázsoktól kezdve a hands on-on át a jelentés szándékával telített, gesztusszerű, vagy absztrakt érintésekig, pl. a test-és partnergrafikákig .

A mozgás és érintés regeneráló hatását megtapasztalva úgy éreztem, hogy nem csak színpad-nézőtér relációjában használnám támogatásként, hanem testközelből is segítenék rászorulókon: mozgásukban különböző mértékben korlátozott emberekkel kezdhettem, miután elvégeztem egy akkor szárnyait bontogató, Magyarországon kidolgozott manuális és gimnasztikus módszer képzését.[1]A formálódó technikával idő közben egyre kevésbé tudtam azonosulni, mert számomra, mint alkalmazó számára túl invazívvá vált, ezt ellensúlyozandó, súlyosan halmozottan fogyatékos emberekkel belefogtam a mozgás-és táncszínházi munka adaptációjába: a kliens kreativitására is építő szemléletek érdekeltek. Közben a Magyarországon elérhető mozgás-és táncterápiás módszerekbe, egy magyar kezdeményezésből született, pszicho-dinamikus[2] irányzatba, és egy németországi gyökerű kifejezés-és táncterápiás irányzatba[3] is belekóstoltam, ezeket a tapasztalatokat is beépítettem a munkába. További tájékozódás gyanánt pedig a különböző, egészségügyi szakemberek számára fenntartott, gyógytornaszerű manuális praxisok is érdekeltek, akkoriban New Yorkból[4] és Angliából, illetve orosz [5]területről érkeztek az ilyen jellegű információk, illetve egy nem medicinalizált, Új Zélandról származó, Dániában újragondolt tradicionális gyógyító eljárás[6]különösen megragadott. Megerősített abban, hogy a célzottan irányított érintésemmel kapcsolatban ne csak a fizikális síkon, anatómiai összefüggésekben számoljak, illetve, hogy a fizikai síkra és anatómiai összefüggésekre holisztikusabban gondoljak, messzebbmenő hatásokat is bátrabban tulajdonítsak neki.

Egyre fiatalabb, végül csecsemőkorú egyéni klienseket kezeltem, a korai fejlesztés területén találtam magam, egészen addig, hogy kora-és újszülött intenzív osztályon kamatoztathattam tudásomat. Az én egyéni folyamatom belesimult abba a tulajdonképpen világméretű tendenciába, hogy az egészségügyi, oktatási és szociális kutatás és ellátási szándék a korai időszak, a koraszületés, az embriológia irányába tolódott. Azoknál az irányított érintéssel dolgozó módszereknél, amelyekbe volt szerencsém betekinteni, ugyanezt a tendenciát tapasztaltam: kezdettől fogva információkhoz jutottam volt táncos kollégámtól, aki egy Kaliforniában kidolgozott, és ott elsajátítható módszerben[7] képződött, később ez a kollégám a felnőtt fogyatékos emberek művészetterápiás ellátásában is partneremmé vált, és a mai napig együtt dolgozunk a korai fejlesztésben is. Az ő révén betekintést kaphattam, hogy Európa néhány országában mit értek el az Amerikából hozott módszerrel, amelyik egyébként európai hagyományokból is merített; hogy tudták adaptálni a legkülönbözőbb, segítségnyújtásra szakosodó területre. Az említett módszergazdák egyébként mind merítettek különféle nagy, egészségügyi és oktatási, művészeti hagyományokból is, szerte a világból. A módszerek és iskolák elnevezéseinél írásomban informatívabbnak tartom a keletkezési körülményeiket, történetük egy részletét, mert a gyakorlati hagyományokat kikristályosító időben és a földrajzi térben kirajzolódó metszet tudja megmutatni a kulturális sokszínűséget, és az összeadódó tapasztalatban rejtőző lényegi összefüggéseket.

Több, mint negyedszázada alakítottam a saját kezelői profilomat állandó továbbképződés és praxisbeli tapasztalás ötvözetében, a visszajelzések szerint elég sikeresen. Szintén volt táncos kollégámon keresztül megismertem egy ausztrál módszert,[8]amely szemléletével a legteljesebben illeszkedett mindahhoz az igényhez, amelyre mint segítségnyújtó szakembernek szükségem volt. Kezelőbarát, mert a rendszeres napi fizikai igénybevétel minimális az eddig alkalmazott módszerekhez képest, napi és heti nagyszámú kliens esetében is. Minimál elvével és non-invazivitásával maximálisan támogatja a kísérői attitüdöt és azt a tapasztalatomat, hogy ami kevesebbnek tűnik érintésben és szándékban is, sokszor többet használ.

A testtudatos megdolgozottságon alapuló, konkrét szándékkal telített finom és rövid érintés, ezen érintések jó kombinációja messze hatóbb és mélyebb lehet, mint a hosszantartó és erőteljes, folyamatos érintések. A tudatos érintések közé iktatott szünetek a követő atittűd letéteményesei: módot adni az érintettnek, hogy dolgozzon az érintésben lévő információval.

Érintéskor a két testhatár eggyé válik, az információ oda és vissza is áramlik. Ebben hasonlatos egy párbeszédhez, vagy duetthez, amelyben hol az egyik vezet, hol a másik. Lehet benne követés, igazodás, kipótlás, ráhagyatkozás, meglódulás és lenyugvás, többletek és hiányok, szaporulatok és lebomlások kiegyensúlyozódása: átvétel és viszont-átvétel is történhet, akár észrevétlenül. A történések lenyomatként a szövetmemóriákban rögzülnek, sejtszinten tárolódnak az implicit memóriarendszer részeként, innen előhívhatók. Mivel az érintő és érintett szerepben benne kell maradni, ezért az érintőnek is segítség az iktatott szünet az egész kezelés iránytartása, és a kezelési folyamat történéseire való rálátás miatt. Mivel előre pontosan nem, csak nagy valószínűséggel, vagy még úgy sem jósolhatók be reakciók, ezért folyamatos éber jelenléttel igazodva improvizálunk . A mozgás és érintés elválaszthatatlansága miatt a kliens testhelyzete és akár mozgása is része lehet az improvizációnak, ez is változhat a kezelés folyamán. A korai időszakban az életkori sajátosságok miatt és a mozgásfejlődés eltéréseinél ez különösen hangsúlyos. Talán jól kirajzolódik, hogy nem önkényesen csináljuk, amit akarunk, hanem folyamatosan monitorozva hozunk döntéseket, a megdolgozottságunk talaján. A terápiás távolság megtartása a testhatárok összeolvadása miatt sokkal nehezebb, mint pl. a verbális terápiáknál: egyszerre kell a legintimebb közelségben és rálátási távolságban is lenni. Ugyanakkor ennek a széles spektrumon lévő egyidejű jelenlétnek köszönhető, hogy az irányított érintés nagy horderejű változásokat tud indikálni a kliensnél, és visszahatásával a kezelőt is alakítja eme tapasztalatszerzés közvetlenül gyakorlatias módján át. Kétségtelen, hogy a széles spektrumon való egyidejű jelenlét jelentős igénybevételt jelent a kezelő számára, főként az érzelmi és mentális energiából kér sokat. A tapasztalat és élménymegosztás egy kollegiális hálóban segíthet a töltekezésben, a szakszerű ventilálás és esetmegbeszélés, mentorral való értekezés, illetve a jól adagolt továbbképződés, praxisbeli építkezés, keret és fókuszkialakítás mind hozzátartozik a területen való hosszú távú és sikeres működéshez. Szerencsés, hogy az említett módszernél az oktatási mód letisztultsága, könnyen felfogható rendszerbe szedettsége, az alapképzés és a továbbképzések modulszerű ritmizáltsága lehetőséget ad minderre.

Néhány, téma szerint csoportosított esetrészlettel való illusztráció a teljesség igénye nélkül:

A születés utáni első félév, első életév tónusbeli eltéréseiben, alaki és funkcionális aszimmetriáinál, főként, ha a fiziológiás határon belül marad, vagy csak kissé tér el attól; (pl. csípő és vállövi szimmetria, ferde fejtartások, első-és hátsó felszínek, és a jobb, bal oldal aszimmetriája) Két-három kezeléssel teljes egyensúlyt sikerült elérni nagyszámú esetben.

Megkéső mozgásfejlődési formák , forgás, kúszás, mászás stb. beindítása, minőségi eltéréseinek csökkentése, teljes kiküszöbölése. Néhány kezelés segített, néha két-három szakaszban. Eltérő fejlődésmenetű gyermekek mozgásproduktumaival kapcsolatos nehézségeit ciklusokban kezelve némelykor teljes rendeződést, máskor jelentős, vagy kisebb, jótékony változásokat sikerült elérni. Fogyatékos állapotok, cerebrális paresis esetén fiatal felnőtteknél számottevő mozdulat kivitelezésben, szomatikus magabiztosságban megnyilvánuló javulást tapasztaltam.

A méhen belüli fejlődés, születés eltérései akár anyai, akár magzati okból, kiemelten a koraszülés esetében a rendhagyó szomatikus állapot, légzési, táplálkozási-ürítési, alvás-ébrenléttel kapcsolatos nehézségek: az éretlenség önmagában lehet indikáció, legtöbbször az anyát is kezeltem, akkor is, ha sajátnak tekintett problémát nem fogalmazott meg. Ilyenkor fokozottabb hatást figyeltem meg a gyermeknél is. Anamnézistől és egyéni esettől függött, hogy hány kezelésre volt szükség: általában valamilyen mértékben minden esetben sikerült konkrét eredményt elérni.

Légzéssel kapcsolatos problémáknál a légutak átjárhatóvá tétele, a váladékürítés megindítása, maradéktalanná tétele rendszeres napi rutin, egy alkalommal negyven másodpercig tartó légzésleállást sikerült megszüntetni. Fejlődési rendellenesség, szindróma, súlyos, és/vagy halmozott fogyaték eseteiben a növekedés és érés közben alakuló anatómiai viszonyokat is több esetben sikerült optimálisan befolyásolni, pl. hallókészülék szükségtelensége a lég-és hangrések huzamos váladékmentessége miatt, szívfejlődési rendellenességnél a progrediáló tendencia lassítása, a faciális szöveti edzéssel a szöveti kondíciók optimalizálása a kedvezőbb műtéti feltételek kialakításához, gyorsabb és maradéktalanabb regenerálódás elérése.

A száj és nyak szomatikája, mozgásai, a hozzá kapcsolódó funkciók nehézségei a táplálkozást, hangadást, beszédalakulást is befolyásolhatja. Nem meghatározott pervazív fejlődési problémájú, szociális és kommunikációs nehézségekkel küzdő, illetve autista gyerekeknél több alkalommal sikerült néhány kezelés alatt határozott javulást elérni. Az ürítés, szobatisztaság területén is sikerült változásokat generálni. Fejlődési rendellenesség, szindróma, súlyos, és/vagy halmozott fogyaték eseteiben a táplálkozás: félrenyelés, gyomorszondás táplálás; és ürítés nehézségei, pl. inkontinencia enyhíthetők, kiküszöbölhetők.

Az alvás ébrenlét ciklusok és az ebből adódó irányított figyelem kialakulásának nehézsége figyelemzavarban is megnyilvánulhat, a kezelési folyamatokban kivétel nélkül javulást lehetett tapasztalni. Mindezt esetenként epilepszia nehezítheti. Számos alkalommal sikerült akezdődő rohamot leállítani, így az akut gyógyszeres beavatkozást elkerülni. Sokszor lehetett a már kialakult roham intenzitását csökkenteni, és váratlan, sokkszerű megjelenését moderálni.

Általános tendencia a kezelések során, hogy a pszichés közérzet változik, néhány esetben célzottan szomatikusan megjelenő pszichés problémák voltak a kezelések indikációi, pl. szüléssel és várandóssággal kapcsolatos anyai és magzati traumatizáltság, teherbe eséssel kapcsolatos nehézségek. Mindezeket hosszabb, ciklizált kezelési folyamatban sikerült befolyásolni, vagy rendezni.



[1] DSGM Dévény Speciális manuális technika Gimnasztika Módszer http://www.deveny.hu/

[2] Pszichodinamikus mozgás-és táncterápia http://www.tancterapia.net

[3] Integrált Kifejezés-és Táncterápia http://www.cita.de/

[4] Kranioszakrális terápia

[5] különböző manuálterápiák, köztük az oszteopátia és kiropraxis

[6] MaUri masszázs



Forrás:

Mentorom, Bóta Ildikó Bowen alkalmazó, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ munkatársának írása

Bowen a babák szemszögéből

A bowenről bővebben

A kezelésről

A folyadékbevitel szerepe

Alkalmazási területek

Kinek ajánlom

A babák mozgásáról

Mozgásfejlődés és testtudat

Árak