Az ember életében a mozgás a fogantatásnál kezdődik. A magzati mozgások már a 6. héten megjelennek, így még az anya nem érzékeli. Az anyaméhben belülimozgás sok mindenről árulkodik. A megfelelő anya-magzat kapcsolat a probléma mentesebbszülés feltétele is lehet.
A fordulás (hasról hátra, hátról hasra) 4 – 5 hónapos korban normális. Fontos a hason lét, azaz a hason ébren eltöltött idő, amikor a baba alkarjára támaszkodva fejét tartva nézelődik, játszik.
A fent említett nagy mozgások kialakulása, elsajátítása egyenként kb. két hónap alatt történik meg, egyik követi a másikat. Ezen a két hónapon belül persze lehet egyéni eltérés, de a következő nagymozgás idejébe való átcsúszás, vagy egy nagymozgás kimaradása már nem elfogadható. A nagymozgások, ezen belül is az ellentétes végtagmunkára épülő mozgások (kúszás, mászás) nagy szerepet játszanak az agyféltekék közötti kapcsolatok kiépítésében, melyek hiánya már kisiskolás korban koordinációs problémákhoz és tanulási zavarokhoz, disz-funkciókhoz vezet. A nagymozgások hiánya testi szempontból is problémát jelenthet. Egy-egy nagymozgással mindig előkészülnek a test izmai a következő nehezebb testhelyzetre. A kúszás a legjobb mély hátizom erősítő gyakorlat. A kúszás és mászás kimaradásával a törzs- és végtagizmok nincsenek előkészítve a fölegyenesedésre, melynek következménye a serdülő és felnőttkori gerincproblémák, csípő- és alsóvégtag problémák.
Az egyéves kor után még nem járó gyermeket meg kell figyelni: Milyen a fej, a hát tartása? Hogyan mászik? Milyen a láb, a lábfej tartása? Gyakori, hogy a járás késése nem ortopédiai elváltozásokban keresendő. Az elindulás feltétele az egyensúlyi rendszer megfelelő működése. A kisgyermek megismerő tevékenységének feltétele a normális mozgássor kialakulása.
Normális mozgássorról akkor beszélünk, ha megvannak a fiziológiás mozgások, a baba időben átfordul, ül, áll, mászik és jár. Minden nagy mozgásnak megvan a jelentősége a mozgásfejlődésben, és ugyanígy a lelki fejlődésben. A megkésett mozgásfejlődés is tünet. A mozgásfejlődés során semmilyen mozgásforma nem maradhat ki, egyiknek a másikra kell épülnie. A kövérség és a lustaság nem lehet akadálya a mozgásnak, ha egyébként nincs semmi probléma. A csecsemőkori mozgásfejlődés több szempontból is nagy jelentőséggel bír. Ahogy fejlődik az idegrendszer, úgy hozza létre az egyre magasabb szintű mozgásokat. Ezeknek a csecsemőkor egy meghatározott szakaszában kell bekövetkezniük, nem maradhatnak ki és nem cserélődhetnek fel.
A mászás nemcsak az állás és a járás minőségét határozza meg, hanem a gyermek fejlődését is.
Mindegyik mozgássorhoz megfelelő fejlődéspszichológiai történések kötődnek.
Ilyenek például. a játéktevékenység, vagy a beszéd kialakulása stb.
Ha ebben az életszakaszban jobban odafigyelnének a szülők, a család, a szakemberek, talán
kevesebb tanulási zavarokkal küzdő gyermek lenne.
A mászás közben kezd kialakulni a térészlelési, a térorientációs fejlődés.
A kisgyermek felállásának, elindulásának, járásának megfigyelése rendkívül fontos. Mint
említettem, az egyensúlyi rendszer jó működése elengedhetetlen feltétele a járásnak. A járás
ennek a működésnek a minőségétől függ. A széles alapon való járás gyakori eséssel, a
koordináció zavarával, agyi zavarokkal is összefüggésbe hozható. Ilyenkor neurológiai(ideggyógyászati) kivizsgálásra van szükség.
